2016. július 21., csütörtök

29. fejezet - Lyanna

Sziasztok, Drága Olvasók!
Izgatottan tárom elétek a következő fejezetet, tűkön ülve várom, hogy véleményt formáljatok
Egyúttal szokásomhoz híven hálásan köszönöm a sok kattintást és azt, hogy 41-en velem vagytok.
Szóval jó olvasást, kommentre fel!



Lyanna súlyos teherrel a mellkasán készülődött a menyegzőjére. Kislányként mindig arról ábrándozott titkon, hogy az esküvője napja lesz életében az egyik legszebb. Sosem fordult meg a fejében, hogy nem szerelemből házasodik majd, hogy egy olyan durva és embertelen férfihez kényszerítik hozzá, mint Ramsay, ahogyan az sem, hogy nem az édesapja karján lépdel az istenerdőbe.
Nehézkesen mozgott, mert leendő ura minden áldott este felkereste, volt, hogy napközben sem lehetett tőle nyugta, ez pedig igencsak kimerítette. Ramsay nem finomkodott, nem úgy közeledett hozzá, mint Petyr tette. Lyanna a férfira gondolva megsajdulni érezte a szívét. Petyr nem jött el érte… Nem adott hírt magáról, nem magyarázta meg, miért hagyta magára, miért engedte, hogy valaki más ágyasává tegyék. Rettenetesen fájt, ám Lyanna zaklatott érzései immáron a dühvel is kiegészültek. Hiszen mindenkinek igaza volt, valóban hazudott neki a férfi! Átkozta magát, amiért hiszékenynek bizonyult, csalódott önmagában, amiért félreismerte a pénzmestert. Lényének egy része még mindig hitt azonban Petyrben, várta, hogy eljöjjön érte, hogy megmentse, hogy magyarázatot adjon a történtekre. Ám ez a része napról napra zsugorodott, mint hófolt a melegedő napsugarak fényében. Igyekezett megkeményíteni szívét, érinthetetlen vassá kovácsolni, hogy ne fájjon a csalódás.
Az édesanyja mindig azt tanította neki, hogy bárki is legyen az ura, ki kell vele békülnie, s példamutató asszonnyá válnia, a Starkok vérét nem szabad meghazudtolnia soha. Lyanna eleinte lázadozott, majd lassanként beletörődött sorsába, főként azért, mert Petyr nem adott hírt magáról. Egyetlen jelnek, szónak örült volna, egy apróság, és minden erejével szökését tervezte volna, s valahogyan meg is valósítja. Ám a hallgatás fájóbb volt az elutasításnál is, kiölte belőle az akaratot, s kezdte elfogadni édesanyja tanácsát. Csalódása napról napra elszívta belőle az ellenállást.
A leánynak nem jelentett vigasztalást, hogy visszatértek Deresbe, noha Királyvárban sóvárogva vágyott a jól ismert falak után. Az otthona romokban állt, minden szörnyű emléket visszaidézve magasodott a szürke égbolt felé. Apja régi emberei közül csupán néhány maradt életben, az egyik kedves komorna tüsténkedett körülötte könnyeit nyeldekelve. Lyanna halk szavakkal csitította, mintha az asszony készülne nem kívánt frigyre. Igyekezett érzéketlenné tompítani magát, de nem sikerült.
Úgy hitte, az elmúlt két hét alatt Ramsay mindent megtett vele, amit csak lehetett. Szégyenkezve vallotta be magának, de ha a férfi nem volt túlságosan durva, akkor nem szenvedett annyira az együttlétek alatt, mint szerette volna. Néha még az élvezet hullámai is elborították. Gyűlölte magát ezért. Sírni és őrjöngeni akart, amiért egy ilyen ember hozzáérhet, és ő nem borzong a testétől. Ráadásul Ramsay arra is rájött, hogy Lyanna nem bírja az italt, ezért szokásává vált, hogy több pohár borral enyhítse leendő felesége berzenkedését. Lyanna pedig a vörös nedű hatására kifordult önmagából. Petyr testét önszántából szerette, saját élvezete kedvéért vált vadmacskává, ám legnagyobb szégyenkezésére a bor kihozta legmélyebben rejtegetett vágyait, amiket jobb híján Ramsayn kellett kiélnie. Sosem ismerte volna be magának, de némi dac is vegyült az érzéseibe. Hiszen Petyrnek már nem kellett a jelek szerint, Ramsaynek viszont nagyon is, még ha durván is viselkedett. Az, hogy többnyire készségesnek mutatkozott, igencsak kedvére volt leendő férjének. Lyanna minden borgőzben eltöltött vad éjszaka után szörnyen érezte magát, émelygett és szédült, csak foszlányok lebegtek előtte arról, hogy mi történt, de Ramsayt mindez nem érdekelte. Úgy tűnt, rákapott arra a különleges ízre, amit eddig csak Lyannától kaphatott meg. Így hát nem is bántotta a leányt, nem annyira, mint bárki mást bántott volna. Ennek ellenére rajta hagyta jeleit a bőrén.
Lyanna igyekezett elrejteni az őt fürdető komorna elől a testét borító szorítás- és fognyomokat. Ramsay kiszívta fehér, addig makulátlan bőrét, ahol csak érte, és a lányt elöntötte a szégyen, ha csak magára pillantott. A férje nem ütötte meg az első éjszakát leszámítva, de vad játékai során nem kímélte.
Szorosan behunyta a szemét, miközben a komorna meleg vízzel öntötte a szivárványszínben pompázó testét. A szolgálóasszony egy szót sem szólt, csak leheletfinoman megsimította a Lyanna felkarján éktelenkedő, jókora lila foltot, a leány szívét pedig elszorította a régen tapasztalt gyengédség, könnyek szúrták a szemét.
Természetesen Lyanna nem akart Ramsay felesége lenni, szégyellte magát, amiért néha kedvét leli a férfiben, de nem tudta, hogyan szabadulhatna börtönéből, s ha ki is tudott volna szabadulni, fogalma sem volt arról, hová mehetne. Robb sem volt többé, hogy megvédje... Bár Lyanna olyannyira erősen érezte fivére jelenlétét a szívében, mint amikor még élt. Reménye tehát nem veszett oda, hitt benne, hogy a Robb haláláról szóló hírek hamisak, egy rettenetes tréfa részei csupán. Úgy érezte, hogy tudná, ha a fivére valóban halott lenne. Akkor az ő szívének egy része is meghalt volna. De ha élt is Robb, ha eltávozott, nem segíthetett rajta.
Igyekezett tehát nem magára haragítani Ramsayt. Lassan feladta a harcot, percről percre nőtt benne a gondolat, hogy el kell fogadnia a sorsát, és megtenni mindent azért, hogy a sivár körülmények között a lehető legkevésbé legyen boldogtalan. Igyekezett édesanyja szavaival nyugtatni magát. Hiszen az édesapja és ő sem szerették egymást szerelemmel, alig ismerték a másikat, ám az idő összefonta kezüket és szívüket, hű és szerető társakká váltak. Talán a szerelemből köttetett házasság hiú és gyerekes ábránd csupán, amely nem létezhet, gondolta magában vigasztalásul Lyanna. Talán megszeretheti majd Ramsayt, vagy legalább elfogadhatja őt és a sorsát.
A komorna szürke és fehér ruhákba öltöztette Lyannát, Starkhoz méltó, puha, mégis gyönyörű anyagokba, majd kontyba tekerte vörös haját, ami immáron jó ideje nem látott ollót, így kis híján a derekáig ért, lágy hullámokban omlott alá. Lyanna nagyokat sóhajtott, hogy leküzdje hányingerét, de nem nyugodhatott meg. Tétova kopogtatást hallott, és a következő pillanatban a kitáruló ajtóban feltűnt Theon Greyjoy.
A férfi fekete és arany ruhákat viselt, s megszürkült, töredező haját leszámítva majdnem olyannak tűnt, mint fiatalabb korukban. Ám Lyanna jól tudta, hogy ez már nem ugyanaz a fiatalember. Theon szeme idegesen rebbent ide-oda a szobában, keze és ajka remegett. Halálosan rettegett, s Lyanna a két hét alatt egyszer sem tudott vele szót váltani, Theon minden kérdését elhárította, tiltakozott a saját neve ellen. Ám most kénytelen volt Theonként, a régi fiúként parádézni: az északi hagyományok szerint ugyanis a házasulandó leány esküjét egy olyan férfi erősíti meg, aki a legközelebb áll a rokoni kapcsolathoz. Lyanna fivérei és édesapja meghaltak, ám fogadott bátyja még élt, így neki kellett a szívfához és leendő urához kísérni Lyannát.
Theon egy szót sem szólt, de Lyanna jól tudta, hogy itt az idő. A fiú karjába kapaszkodott, úgy indult meg vele. Mintha ragaszkodó mocsáron járt volna, oly lassan vitte a lába, miközben magán érezte Theon aggodalmas, rebbenő tekintetét. Nem viszonozta. Stark volt, immáron a legidősebb, akármi is várta, bátran akart szembenézni vele, egyenes derékkal, büszkén, semmitől sem meghátrálva. Pontosan, ahogyan az édesapja tanította neki.
Kislányként arról ábrándozott, hogy lord Eddard erős karján viszi majd az istenerdőbe leendő férje színe elé, útjukat pedig szerető rokonok és támogatók kísérik. De az apja halott volt, ahogyan testvérei is, Sansa távol tőle, és senki sem tudta, hogy Lyannát eladják a Boltonoknak. Senki sem jött, hogy megakadályozza a frigyet. Nem volt többé Robb a világon, hogy a mellkasára vonja húga fejét és megvigasztalja. Nem látta fivére göndör üstökét és csibészes mosolyát, pedig régi álmaiban nemcsak apja kísérte, hanem az ikertestvére is.
Theon és Lyanna átvágtak a kopár udvaron, majd az istenerdőbe vezető ösvényre léptek. Repedezett kövekből rakták időtlen időkkel ezelőtt, s eddig csak azok ismerték, akik Deresben nőttek fel. Lyanna Theonra emelte könnyes tekintetét, hiszen számtalan emlék tört fel boldog gyermekkorukból, és a fiú bánatos, zavarodott szeme elárulta, hogy ő is ugyanerre gondol.
Deres többi részét fagy fogta bilincsbe, de az istenerdőben különös, fülledt meleg uralkodott, mintha a levegő titkokkal terhesen függött volna Lyanna körül. Köd és pára lebegett, a levelek rejtelmesen susogtak, mintha sejtenék, mi készülődik. A fák közt néhol apró fénypontok táncoltak, gyertyalángok, s az árnyakból kibontakozó északi urak kezében fáklya lobogott. Dobok szóltak sejtelmesen, Lyanna szívverésének ütemére. Ismerős arcokat fedezett fel: Szajhavész Umbert, a Ryswelleket, Hornwood embereit, a Cerwyneket, Wyman Manderlyt. Az északi urak némán, komoran álltak a fák között, de senki sem mozdult, hogy kardélre hányja Ramsayt, senki sem mentette meg Lyannát. Ércbe és vasba öntött szobrokként nézték, amint a leány a homályban szinte világító ruháiban elhalad mellettük Theon oldalán. Lyanna nem nézett rájuk, nem esdekelt, noha a szíve segítségért kiáltozott. Az édesapja sem könyörgött senkinek, mielőtt meghalt.
A szívfa alatt, ahol annyit imádkozott magányában vagy családtagjai társaságában, ott várt rá Ramsay Bolton, hogy pillanatokon belül asszonyává tegye. A leány bele sem mert gondolni, hogy aznap este nem kell holdteát innia, sem soha többé, hiszen Ramsay azt várja majd tőle, hogy fiút szüljön neki. Ha pedig áldott állapotba kerül, többé nincs kiút. Sosem menekülhet meg.
Leendő férje sötétszürke, finom anyagokból varrott ruhában állt a vöröslő szívfa alatt, ajkán kaján, izgatott mosoly játszott, és megszólalt, hogy elmondja az ősi szertartás első szavait. Lyanna jól tudta, mikor mi hangzik majd el, hiszen jól ismerte az északi szokásokat, Luwin mester megtanította neki annak idején, septa Morden pedig sokat gyakoroltatta vele és húgaival a szavakat.
-          Ki közeledik? Ki járul istene elé?
A választ a szokásokhoz híven Theon, a menyasszonyhoz legközelebb álló férfirokon adta meg, akinek remegett a karja Lyannáé alatt, amint megszólalt halkan, mégis jól érthetően.
-          Lyanna közeledik a Stark-házból, hogy házasságot kössön. Felnőtt és kivirágzott nő, tiszta vérű és nemes, az istenek áldásért szeretne könyörögni. Ki jött el érte?
-          Én, Ramsay, a Bolton-házból, Hornwood ura, Rémvár örököse. Én jöttem el érte. Ki adja őt nekem?
-          Theon a Greyjoy-házból, aki atyja gyámfia volt. Lyanna úrnő, elfogadod ezt a férfit? – kérdezte Theon a leányhoz fordulva, szeme csupa könny volt és aggodalom, de Lyanna nem tehetett mást, az északi törvények nem adtak lehetőséget a visszakozásra, ebben a percben már nem.
-          Elfogadom ezt a férfit – mondta hangosan, hogy valamennyi északi úr, aki tétlenül végignézte az egészet, jól hallhassa bátor hangját.
Theon megsemmisülten vezette őt Ramsayhez, Lyanna pedig megfogta férje kezét. Letérdeltek a szívfa elé, lehajtották a fejüket. Egyperces néma imába merültek, legalábbis Lyanna. Azért imádkozott, hogy bármilyen módon, de legyen legalább tűrhető az élete, hogy elviseljen minden megaláztatást és fájdalmat emelt fővel, Starkhoz méltón, hogy szülei büszkék lehessenek rá a túlvilágról.
Ramsay a pillanat letelte után felpattant, magával húzta őt is, aztán Lyanna fehér menyasszonyi köpenyét, amelyet a Starkok szürke rémfarkasa díszített, leemelte a fiatalasszony válláról, és a közelben tébláboló Theon kezébe nyomta. Ezt követően Ramsay levette saját, szürke köpenyét, amire a Boltonok nyúzott emberét hímezték, majd már-már gyengéd mozdulattal Lyanna vállára terítette. Ezzel megpecsételték a házasságot.
A szertartás rövid volt és minden cicomától, túlzástól mentes. Lyanna még körül sem tudott pillantani, Ramsay máris a karjába kapta, majd elcsörtetett vele a ködben. A fiatalasszony önkéntelenül átölelte férje nyakát, úgy kapaszkodott belé, Ramsay pedig szokatlanul gyengéd csókot lehelt hitvese ajkára.
Lyannát újabb meglepetés érte, amikor Ramsay nem a hálótermükbe vitte őt, hanem Deres nagytermébe, ami ugyanolyan kopáran kongott ugyan, mint eddig, ám az asztalokra pakolt lakoma illata feldíszítette a falakat, a kandallókban pedig tűz lobogott, barátságos meleget varázsolva.
Ramsay arra a helyre vezette aráját, ahol hajdanán lord Stark ült asszonyával. Az első, félénk szolgák előmerészkedtek, rettegve vad uruktól, ám Ramsay szilaj jókedvvel ültette ölébe asszonyát, miközben közelebb intette az embereket.
-          Lord Bolton, lady Bolton! – hajbókoltak a cselédek, bort töltöttek, sürgölődtek.
Lyanna megilletődött új nevét hallva. Mit meg nem adott volna érte néhány héttel korábban, hogy férje nevén szólítsák! Ám akkoriban úgy képzelte, lady Baelish-ként emlegetik majd... Ám ez az álom örökre szertefoszlott. Ő pedig szilajul küzdött, hogy elfogadja a helyzetét.
A férje ölében ülve elhatározta, hogy nem vár többé arra a férfira, akiért az életét áldozta volna, s aki cserben hagyta, megalázta és hazudott neki. Felszegte a fejét, felöltötte leggyönyörűbb mosolyát, kezét Ramsayébe csúsztatta. Fagyos udvariassággal fogadta az asztalhoz járuló északi urak gratulációját, s nem mondott nemet Ramsay egyre követelőzőbb csókjaira, noha a nyilvános enyelgésért korábban megrótta volna magát, szégyenkezett volna. Ám ezúttal elhatározta, hogy mindenkivel elhiteti: ő a legboldogabb és a leggőgösebb asszony Északon. Meg akarta mutatni, hogy őt nem lehet megtörni.
Amikor eljött az éjfél, Ramsay a hátára kapta az urak éljenzésétől kísérve. Az északi szokások értelmében a hölgyvendégek szabadították volna meg a férjet a ruháitól, az arát pedig a férfiak, ám Ramsay nem viselte el, ha bárki más érintette Lyannát. A férfi felcsörtetett a hálószobájukba, amely hajdan lady és lord Starké volt.
Lyanna alig néhány kortyot ivott, mégsem viszolygott egy csöppet sem, amikor Ramsay az ágyra lökte. Aznap éjjel először nem érzett szégyent, amiért élvezi férje érintését, még a vadságát is. Teljesen összezavarodott, szégyenkezett, amiért nem szégyenkezik, mire elsírta magát. Őt lepte meg a leginkább, hogy Ramsay odahajolt hozzá, és lecsókolta a könnyeit, mire a fiatalasszony elnevette magát. Nagyon régen nevetett utoljára. A férje kissé riasztó mosollyal figyelte, de még ezt sem bánta.
Nem ellenkezett, amikor Ramsay a karjába vonta. Jó érzés volt odabújni az erős karokba, még a férfi illata is megnyugtatta. Pár pillanatra minden bánatát elfeledte. Hitt az illúzióban, hogy boldog lehet. Újdonsült férjéhez bújva aludt el, és hosszú hetek óta először semmit sem álmodott. 

11 megjegyzés:

  1. Nemrég találtam rá a történetedre és nagyon tetszik! Lyanna izgalmas karakter, nekem szimpatikus, bár vannak néha olyan megmozdulásai amiket nem igazán tudok hova tenni. A fogalmazásod jó és érdekes, de figyelj arra, hogy a Lordot és a Ladyt nagybetűvel írjuk, például: Lord Bolton, Lady Bolton.
    Most, hogy véget ért a hatodik évad a Trónok harcából, kellett valami amivel lefoglalom magam, és a történeted nagyon jó ehhez. Visszahozza a Trónok harca élményét.
    Remélem gyorsan hozod a folytatást, én várni fogom!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Gi!

      Nagyon köszönöm a kedves szavakat, örülök, hogy tetszik a történet :)
      Kifejted bővebben, hogy mit nem tudsz hová tenni? Ez nagyon érdekelne.
      Köszönöm az észrevételt, én úgy tudom, hogy például a grófhoz hasonlóan kis kezdőbetűvel írjuk a ladyt és a lordot, de ennek mindenképpen utána fogok nézni valahol.
      Még egyszer köszönöm a kommented, visszavárlak! :)

      Törlés
    2. Lyannát az első fejezetekben nem igazán tudtam megérteni, például a Jaime iránti érzéseit és hogy ez végül is miért volt így. De, mint már mondtam, most már sokkal érthetőbb.
      Könyvekben mindig nagybetűvel írták az ilyesmit, mint például a Sert is. Azt hiszem, ha ez a megnevezés a nevük előtt van akkor nagy betű, ha mögötte, mint például Tommen herceg, akkor kicsi. Persze meglehet, hogy én tudom rosszul, nézz csak utána!
      Mindenképpen visszajövök, még érdekel a vége a történetednek! :)

      Törlés
  2. Szia megint, Lyanna!

    Hogy én már mennyire hiányoltam egy újabb fejezetet ebből a fanfictionból... Nagyon megörültem, amikor láttam, hogy van friss fejezet, méghozzá Lyanna szemszögéből. Habár pöppet hiányolom Petyrt, Ramsay már-már aranyosnak mondható viselkedéssel van a lány iránt, bár lehet, hogy ez csak nekem tűnik így. (Vagy esetleg lesz komolyabb dolog is köztük/Ramsay részéről? Lyanna Petyr után őt is "megszelídíti"? :D)
    Mindenesetre nagyon várom a továbbiakat, és köszönjük ezt a fejezetet is. ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, Minael!

      Bocsánat a nagyon kései válaszért. Nagyon köszönöm, hogy írtál! :)
      Igyekszem visszatérni, mert mindenképpen szeretnék kerek egész történetet kiadni a kezem közül.
      Nos, arra, hogy pontosan mi és hogyan lesz Lyanna részéről, egyelőre nem válaszolnék, hisz akkor lelőnék néhány poént, de azt megígérhetem, hogy szolgálok még néhány fordulattal ;)
      Puszi, Lyanna

      Törlés
  3. Ismét én vagyok :)
    Eddig is volt egy-két elejtett megjegyzés Robbról, de csak most jutott el a tudatomig, hogy ő még él
    Ha szabad megkérdeznem, fogjuk őt látni a közeljövőben?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Természetesen Robb fel fog tűnni a nem túl távoli jövőben :) Bevallom, nagyon várom, ahogy azt is, mit szóltok majd hozzá.

      Lyanna

      Törlés
  4. Szia újra! :)
    Már tűkön ülve vártam az új fejezetet! Örülök,hogy itt az újabb. Nagyon tetszett,ahogy Lyanna nem tudja teljesen hova tenni újdonsült férjét :D Lehet,hogy valamilyen módon el tudja érni,hogy Ramsay megváltozzon?
    Máris várom az új fejezetet,remélem,minél előbb olvashatjuk! ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, hogy írtál, és nagyon jó olvasni, hogy ennyire vártad az új részt :3
      Nos, erre a kérdésre igyekszem mielőbb választ adni, mert hogy tervezem a visszatérést :)
      puszi <3
      Lyanna

      Törlés
  5. Szia!
    Hejj, de régen is jártam már erre! Konkrétan most olvastam el az eddig fennt lévő utolsó két fejezetet, így kicsit nehéz visszaemlékeznem az előzményekre. Bár már te is rég frissítettél, bízom benne, hogy nem marad ez sokáig így.
    Hát hűha... Sajnálom Lyannát, mert Ramsay nem egy álom férj, de remélem nem lesz mellette rossz sorsa, amig együtt maradnak. Kitudja? Lehet Lyanna megszelidíti valamelyest ezt az állat urát :D Tudom, hogy nem kicsit fura, de én bevallom, örülnék nekik. Érdekes páros:D Meg azért megnézném Petyr reakcióját erre a fejleményre.

    Nagyon várlak vissza, mert ez a remekmű nem maradhat befejezetlenül!
    Sok puszi: Domi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, kedves Domi!

      Nagyon köszönöm, hogy visszatértél, ahogy azt is, hogy írtál, nagyon jólesik!
      Én is úgy gondolom, hogy még bármi lehetne Lyannából és Ramsayből, de ígérem, nem kell sokat várni, az elkövetkező pár részből kiderülnek bizonyos fejlemények :) Ahogy azt is megígérhetem, hogy a Petyrrel való találkozás sem marad el ;)
      Nagyon köszönöm a kedve szavaid, bevallom, kicsit háttérbe szorult most ez a történet, de a kommented nagyon meghozta a kedvem, hogy visszatérjek!
      puszi: Lyanna

      Törlés

xy