18. fejezet - Lyanna

Sziasztok, kedves Olvasók!

Először is szeretném megköszönni a sok-sok kattintást, a kedves kommenteket, nagyon örültem minden szónak! 

Izgatottan hozom nektek ma ezt a részt - és ezúttal kitenném a figyelmeztetést, hogy korhatáros tartalom várható (milyen ironikus, hogy épp a 18. fejezet ez). Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, kérlek, ne tartsátok magatokban! Boldoggá tennétek minden véleménnyel!

Nem is húzom tovább az időt, jöjjön a rész, jó szórakozást kívánok! :)

Az est fülledt, ködös takarót borított a városra. Suttogtak a falak, titkok szálltak a levegőben, elfojtott nyögések. A bűn burjánzott, és a homályos sarkok, a gomolygó köd csak táplálta a vétkesek szívét, csábította őket a rosszra. A városban talán csak egy leány volt, akinek nem járt bűnös gondolatokon az esze, hanem igaz szerelem fűtötte a vágyait, akinek bűntudat gyötörte a szívét az érzései miatt.

Lyanna szobája csöndjébe burkolózott. Az ablaktáblákat bezárta, tiszta, hűs, északi levegőhöz szokott tüdeje nem szokta még meg Királyvár bűzét, noha már jó ideje tartózkodott a fővárosban. A ködös, fullasztó lég pedig elárasztotta a torkát, s heves köhögés rázta a testét. Így hát bezárkózott, s a Lord Baelish-től kapott sokadik könyvbe merült. Az éjjel is így talált rá. Odakint nem volt teljesen sötét, a köd furcsa szellemfénybe vonta a világot, az ég olybá tűnt, mintha a Hold világítaná be üvegburán át. Tudta, hogy a lányok élete csak most indul be igazán, de ő más volt, mint a többiek, s ezt az éjszaka leple alatt érezte igazán, miközben magányosan ült a pamlagon, míg Ros és a többiek kéjes munkájukba merültek. Idegennek érezte itt magát, az est magányában még inkább, mint bármikor. Alysanne sem volt vele, a rémfarkas a bordélyházat szegélyező kertben portyázott, mint minden éjszaka. Lyanna mindig a pirkadat első sugarainak felbukkanásáig olvasott, édesapja halála óta alig aludt, hiába próbált pihenni, nem jött álom a szemére. Így minden hajnalban éberen várta Alysanne-t, s a farkas bundájába fúrva a kezét tudott csak aludni néhány órát, ám a nyugtalan álmok akkor sem hagytak nyugtot neki.

Kopogtattak, a leány pedig felrezzent gondolataiból. Felemelkedett székéből, a könyvet asztalára helyezte áhítattal telt mozdulattal, majd ajtót nyitott. Elakadt a lélegzete. Lord Baelish állt a küszöbön könnyed éjszakai viseletében. A férfi merőn nézett rá, szürkéskéken ragyogó szeme különösen csillogott. Lyanna arcán rögvest kinyíltak a lázrózsák.

-          Miben lehetek szolgálatodra, uram? – A lány azonnal lesütötte a szemét, ahogy megszólalt. Félt a férfi arcába nézni, túlságosan zavarba jött tőle, ennyi idő után is. S pironkodását is el akarta rejteni előle.

-          Vágytam a társaságodra, hölgyem. – A férfi hangja duruzsolt, mintha lágy, édes mézet csepegtettek volna Lyanna fülébe.

Önkéntelenül arrébb lépett, utat engedve ezzel a félhomályos szobába, ahol a gyertyák már csonkig égtek. Érezte, hogy arca tüzel, torka pedig száraz, mintha homokot nyelt volna. Szíve szaporán dobolt, visszhangját ott hallotta a fülében. Mindig ezt érezte, ha megpillantotta Lord Baelish-t. Még Rosnak sem merte elmesélni, pedig ő ily rövid idő alatt a nővérévé vált, s olyan dolgokról is beszélhetett neki, amelyekről senki másnak. A nő talán tudta a titkát, mert mindig sokat tudó mosollyal nézett rá, ha csak Petyr szóba került.

Lyanna a férfire nézett, aki szokatlanul tétovának tűnt, zavartan birizgálta rövidre nyírt szakállát. Mintha nem volna biztos abban, hogy mit is keres itt pontosan. Lord Baelish Lyannára emelte átható, okos pillantását, és megköszörülte a torkát.

-          Vágytam a társaságodra, mint férfi a nőére – mondta röviden és kertelés nélkül, miközben a leány szemébe nézett.

Lyanna arcába vér tolult. Jól tudta, mire céloz a férfi. Ros felkészítette erre. Elmondta, hogy szokatlan dolog, hogy egy ártatlan leány ilyen soká érintetlen is marad Királyvár legkeresettebb bordélyában – még akkor is, ha nem szajhaként van ott. Az pedig még különösebb, hogy a szajhák tulajdonosa tiltja meg, hogy a leányhoz bárki hozzáérjen. Ros kaján mosollyal súgta meg Lyannának, mit sem törődve a leány zavart tiltakozásával.

-          Előfordulhat, hogy lord Kisujj maga akarja letépni a virágodat, húgocskám. Miért is adná egy kövér, lihegő parasztnak a kis védencét? Vagy akár egy vagyonos úrnak, ha már itt tartunk. Mint minden férfi, ő is imád átgázolni a frissen hullott, szűz havon, s bizony Királyvárban olyan ritka az ártatlan leány, mint a fehér holló. Te pedig előkelő leány vagy. Világos, hogy magának akar.

Lyanna arca még pirosabb lett, ahogy felidézte Ros szavait, és igazat kellett adnia kedves mentorának. Mi mást akarhat tőle lord Baelish az éjszaka közepén? Hiszen mindennap találkoztak, de fényes nappal, a bordély mögötti, labirintushoz hasonlatos kertben, vagy éppen a férfi szobájában, de tökéletesen ártatlan helyzetekben. A lány még soha nem látta napnyugta után lord Baelish-t, és most megrémült, ugyanakkor furcsa bizsergést érzett a gyomra mélyén, amely szétáradt a testében. Ros incselkedő szavai ellenére is tudta, hogy egyszer eljön majd ez a pillanat, és titkon sokat ábrándozott már róla, sőt, egyre mélyebb sóvárgással várta, de a kezdő lépést nem merte megtenni. Ráadásul a férfi nyilvánvaló zavara enyhítette valamelyest az övét, így kissé bátrabbnak érezte magát, bár nem túlságosan.

-          Gyere ide, hölgyem! – kérte lord Baelish, ő pedig összerezzent a lágy, duruzsoló, már-már gyöngéd hangtól.

Engedelmesen közelebb lépett, szemét még mindig a földre szegezve. A vér dobolt a fülében, a szíve hevesen ostromolta vékony ruhájának anyagát. A következő pillanatban lord Baelish karcsú mutatóujját érezte az álla alatt, Petyr bőre égette az övét. A férfi fölfelé biccentette a lány fejét, így Lyanna kénytelen volt pártfogójára emelni a tekintetét. Ahogy várta, a gyomra bukfencet vetett a szempártól, a sóvárgástól, amit pedig belőle olvasott ki, megmozdult a mellkasában valami. Mintha a szíve sikoltott volna fel.

-          Csókolj meg! – szólalt meg a férfi.

Lyanna nagyot nyelt. Ros elsőszámú szabálya volt, hogy nem csókolunk meg akárkit, ha előkelő hajadonok vagyunk, csakis azt, akit szeretünk, és a lány ezzel mélységesen egyetértett. Épp ezért most, hogy lord Baelish kérte, úgy érezte, mintha megannyi pillangó szabadult volna fel a gyomrában.

Félt, hogy ügyetlen lesz, Ros pedig nevetve közölte, hogy ő bizony nem fog megcsókolni egy leányt, de azt is mondta, hogy Lyanna tudni fogja majd, ha arra kerül a sor, mert ezt mindenki tudja csinálni. Némi gyakorlással pedig igazi mesterré válhat. Úgy döntött, hisz a nőnek, hagyta, hogy az ösztönei vezessék és irányítsák. Hiszen erre a pillanatra várt jó ideje!

Lehunyta a szemét, és lábujjhegyre emelkedett. Noha lord Baelish egészen alacsony termetű volt, a leány még nála is kisebb. A szíve ki akart szakadni a helyéből, annyira izgult, de nem tétovázott tovább, nem is tudott volna várni.

Nedves, meleg ajkával súrolta a férfiét, aztán finoman rátapadt. Nem tudta, lord Baelish-ből mit vált ki az érintés, de ő a mennyekben érezte magát. Piros arccal vált el, és lopva lesett fel pilláinak függönyén át a férfire. Halvány, már-már álmodozó mosolyt látott játszani a szájon, amit olyan sóvárogva vágyott mindig is érinteni, és most el sem akarta hinni, hogy valóban megtette. Óvatosan nyalta meg az ajkát, és még ott érezte rajta Petyr enyhén mentolos ízét.

Lord Baelish nem szólt egy szót sem, csak merőn nézte a leányt, ő pedig egy szívdobbanásnyi ideig megrettent, hogy elrontott valamit, hogy ügyetlen volt, hogy mégsem kell a férfinek.

De Petyr azután közelebb lépett, megelőzte, hogy Lyanna tovább gondolkodjon, két tenyere közé vette a fiatal, bársonybőrű, pipacspiros arcot, és magához húzta. Mohón csókolta a pici, mégis telt ajkakat, és Lyanna érezte, hogy lassan cseppfolyóssá olvad lord Baelish kezei között. Nem lepődött meg, amikor a férfi nyelve finoman végignyalta a száját, bebocsátásért esedezve. Ros erre is figyelmeztette. Ajka elnyílt, nyelve pedig rátalált a férfiére. Mohón ölelkeztek össze, és szenvedélyes táncot jártak.

Lord Baelish még közelebb húzta magához a lányt, teljes testével hozzásimult. Lyanna elméjébe önkéntelenül beúszott egy újabb Ros-féle okító gondolat:

-          A férfiak olyanok, mint a kutyák. Ha egy kicsit kényezteted őket, a legtöbbnek máris járni kezd a farka. – Mit sem törődött Lyanna pirulásával és döbbent tiltakozásával, máris folytatta. – Valamelyiknél rá kell segíteni a dologra, egy kis tánc, egy kis dörzsölés, esetleg a szádba veszed. Aztán ellátod a baját. De valamelyiknek az is elég, ha hozzád érhet, és máris áll, mint a győzedelmi zászló. Ilyen a csók is. Nálunk tabu, de jobb, ha tudod: a legtöbb férfinek már a csókodtól megkeményednek a dolgok odalent. Ó, de mit is beszélek, hiszen te nem szajha vagy, hanem a nemes lord Eddard leánya! Egy finom hölgyre pedig nem vonatkoznak ezek a szabályok – kacsintott Ros, jelezve, hogy Lyanna azt hasznosít majd a hallottakból, amit jónak lát.

Lyanna pirulva vette tudomásul, hogy lord Baelish-re a legutóbbi igaz. Zavartan, mégis végtelenül izgatottan érzékelte a hozzá simuló testet, ami világosan jelezte, hogy a benne lakozó vágy ki akar törni.

Petyr olyan könnyedén kapta fel őt, akár egy hópihét, és a leány jókora ágyához hátrált vele, majd leült, ölébe vonva Lyannát. A lány máris egész testében remegett, vadul szorította magához a férfit, miközben nem tudta elszakítani az ajkát Petyrétől, túlságosan édesnek és finomnak találta. Minden hullámzott körülötte, mintha köddel bélelték volna a szobát és a fejét, nem ismert magára, a vágyakozás minden szelídséget kiűzött a testéből, a benne lakozó rémfarkas előtört. Kissé tétován, de annál vágyakozóbban simított végig Petyr mellkasán, a férfi pedig az oldalán szánkázott nagy, mégis kecses kezével, heves borzongásra késztetve a lányt. Lord Baelish végigsimított Lyanna combján, könnyedén felgyűrte a ruháját, és mint egy lágy fuvallat, cirógatta meg a bőrt, majd óvatosan hátradőlt a leánnyal együtt. 

Lyanna Petyr mellkasán szánkázott, majd egy pillanatnyi habozás után a férfi puha nyakához hajolt, és megízlelte a bőrt, amire halk nyögés szakadt ki mindkettejükből. Petyr egy óvatos, mégis határozott mozdulattal döntötte a hátára, és finoman húzta le a ruhát a lányról. Lyanna fülig pirosodott zavarában, lesütötte a szemét, de amint óvatosan felnézett, Petyr kikerekedett szemével és félig elnyílt szájával találta szemben magát. A férfi tekintete csillogott, és falta az előtte fekvő, még érintetlen test látványát. A következő pillanatban vékony ujjai felfedezőútra indultak, és Lyanna ajkát halk nyögések hagyták el, ahogy a simításoktól egyre fokozódott benne a vágy. Minden gátlását veszítve nyúlt Petyr ruhájához, és remegő ujjakkal bontogatta a csatokat. Arcán ismét kigyúltak a lángrózsák, ahogy a férfi teste előkerült. Vékony, mégis enyhén izmos volt, mellkasát már deresedő szőr fedte, Lyanna pedig nagyot nyelve kapta el a tekintetét a férfiasságról, ami a jelek szerint vadul vágyott rá.

Petyr addig simogatta a combjai között, addig borította el éhes csókokkal teste minden porcikáját, amíg a leány már zihált, hófehér bőre kipirult, mellkasa hullámzott. Petyr lassan mászott fölé, és óvatos mozdulattal merült el a leány testében. Lyanna felszisszent, kissé kellemetlen, szúró érzés feszítette, de Petyr minden rezdülésére ügyelve húzódott ki belőle, hogy azután ismét visszacsússzon belé finoman, miközben lehajolt a leány ajkához, és megcsókolta. Lyanna minden mozdulattal közelebb került ahhoz, hogy a fájdalmat elfeledje, s néhány pillanaton belül már az élvezettől nyögdécselt halkan Petyr csókjába. Önkéntelenül szorította magához a férfit combjai ölelésével, a csókja egyre mohóbb lett, ahogyan egyre sodródott valamiféle ismeretlen, mégis csodálatos érzés felé. Petyr egyre gyorsabban tette magáévá, ő pedig úgy érezte, mintha az égben lebegne a csillagok között, mindenről megfeledkezve.

Nem sokkal később a testét égető, mégis tisztulást hozó tűz borította el, lélegzete elakadt egy pillanatra, majd újult erővel szakadt ki belőle, kéjes és megkönnyebbült nyögés formájában. Még sosem érzett hasonlót, teljesen tapasztalatlan volt, de hirtelenjében minden édes tudás rászakadt, és ő még többet akart ebből, még többet Petyrből. Szemét szorosan lehunyta, csillagok táncoltak a szemhéja mögött, minden porcikája zsongott. Így nem látta, csak hallotta, hogy Petyr reszelős, már-már gyötrődő nyögés kíséretében követi őt a gyönyörök birodalmába. Haloványan érezte is, amint a férfi megkönnyebbülése kézzelfogható bizonyítékként megtölti őt. Önkéntelenül elmosolyodott. Pillanatnyi csalódás öntötte el, amint Petyr legördült róla, de azonnal megnyugodott, amint a férfi magához húzta, és lágyan a hajába csókolt.

Lyanna remegve és a levegőt kapkodva bújt Petyr oldalához, félig a mellkasán pihegve, az arcát a férfi nyakába fúrta. Kábán mosolygott, és egészen más embernek érezte magát. Asszonynak, érett és gyönyörű virágnak, akit leszakítottak, de épp ebben az állapotában tündököl a leginkább. Petyr keze ott nyugodott a derekán, a férfi finoman cirógatta a bőrét. Sokáig hallgattak, s Lyanna már-már elbóbiskolt, amikor Petyr halkan és kissé rekedten megszólalt.

-          Szeretlek, hölgyem – mondta egyszerűen.

A leány azonnal felriadt, úgy hitte, rosszul hall, s bizonyítékért kutatva pillantott Petyr arcába. De ott nem látott hamisságot. A férfi komolyan és lágyan nézett a szemébe, nyoma sem volt a ravasz kifejezésnek. Mintha azt a lánglelkű fiatalembert látta volna, aki bizonyosan régen volt, mielőtt a hírhedt Kisujjá vált volna. Mielőtt szólásra nyithatta volna a száját, Petyr folytatta.

-          Mindent elkövetek, hogy mielőbb nőül vehesselek. Nem válogatok majd az eszközökben. Bármi is történjék, a célom ez, ezt tartsd szem előtt, mindig. Hiszel nekem? – nézett már-már esdekelve Lyannára.

A leánynak sejtelme sem volt róla, mi rejtőzhet a szavak mögött, de azt érezte s látta, hogy Petyr igazat beszél, hogy őt akarja, hogy bármit megtenne a közös jövőjükért. Elöntötték szemét a könnyek, de hosszú idő óta először nem bánatában sírt. Lassan bólintott, s abban a percben úgy érezte, bármit elhinne Petyrnek, gondolkodás nélkül követte volna bárhová, a kezébe helyezte volna az életét.

A férfi mellkasára hajtotta a fejét, miközben Petyr lágy mozdulatokkal simogatni kezdte a haját. Ő pedig hosszú idő óta először elaludt, és reggelig pihent zavartalanul, miközben édes álmok kergették egymást a szeme előtt. Petyr pedig ott feküdt mellette, és vigyázott rá.