2015. március 14., szombat

2. fejezet - Ned

Kedves Olvasóim, Látogatóim!


Meghoztam az új fejezetet, ezúttal Eddard Stark szemszögéből. Ez most majdnem 2000 szó, erre nagyon büszke vagyok, mert ez az eddigi leghosszabb rész azok közül, amik már készen vannak.
Nagyon hálás vagyok Nektek továbbra is - a múlt rész óta közel kétszáz oldalmegjelenítést számlál a blog, illetve egy új követőt, akit ezennel szeretettel köszöntök, és remélem, elégedett lesz majd azzal, amit itt olvas! :) Köszönöm továbbá a kedves kommenteket és a pipákat is! Kérlek Titeket, hogyha tetszik a rész (vagy épp nem), ne habozzatok nyomot hagyni, mert annyira jól tudnak esni a szavaitok, hogy nem is tudom elmondani, bearanyozzátok a napjaimat! Természetesen építő jellegű kritikát is szívesen veszek - ebből tanul az ember :) 
Jó olvasást!



Deresre hideg hajnal virradt, a kopasz, didergő fák ágaira vékony jégréteg fagyott, megcsillant rajtuk a bágyadtan előpislákoló nap sugara. A korai óra dacára az udvaron, a szürke égbe törő falak között már csattogtak a fakardok – a legifjabb Starkok már odakint harcoltak, ügyet sem vetvén a csontig hatoló hidegre, leheletük nyomán fehér felhők lebbentek.
Deres ura nagy súlyt fektetett fiai alapos kiképzésére, hiszen ő maga is kiváló harcos volt hajdanán, s úgy vélte, egy jó uralkodó egyben jó katona és hadvezér is. Azt kívánta, hogy fiai a nyomdokába lépjenek – s a Stark fivérek örömmel teljesítették apjuk akaratát.
Ned méltóságteljes, öles léptekkel ment fiai felé, a harc zaja már a falakon belül elért hozzá. Amint kilépett a szürke égbolt kupolája alá, melynek színe visszatükröződött a szemeiben, gyönge, de kellemetlenül hideg fuvallat borzolta össze vállát verdeső, barna haját, melyekbe már ősz szálakat szőtt a sok elmúlt esztendő. Szorosabbra fogta magán a szőrmét, s rossz előérzet kavarodott fel benne.
A kardok csattanása rengeteg emléket idézett fel benne, s az emlékezés folyama elsodorta tőle a kellemetlen érzést, ami hatalmába kerítette. Szinte maga előtt látta az ikreket és Jont, amint totyogós kisgyerekként szaladgálnak az udvaron, kacagásuk pedig felzavarja Luwin mester hollóit. Emlékezett rá, milyen úrihölgy volt Sansa már akkor, mikor betöltötte harmadik névnapját: a kislány gesztenyeszín copfját csapkodta a szél, miközben a hatéves Robb, Lyanna és Jon vadul fogócskáztak, a legkisebb csemete pedig felhúzott orral nézte őket. Azután az első kardcsapásokra, amiket az alig hét névnapot számlált Robb mért a szalmával kitömött alakra, a fülében csengett Lyanna büszke nevetése és éljenzése, ahogy bátyját biztatta, vagy épp Theon Greyjoy utasításait követve tanulja az íjászat fortélyait. Jól emlékezett Branre, aki minduntalan a lovagokról szóló meséket követelte mindenkitől, aki hajlandó volt időt szánni rá. Látta maga előtt Catelyn-t, amint a pár hetes Rickonnal a karján először lement az udvarra, hogy friss levegőhöz szoktassa a csecsemőt. Ned arcát mosoly ragyogta be, ahogy eszébe jutott a korához képest mindig is apró és vézna Arya, amint már négy névnapot számlálva is a fakardokkal játszott, s nem lehetett elkergetni a gyakorlótérről.
Nem lepte meg tehát, hogy legkisebb leánygyermekét is odakint találja a küzdő felek között, ahogy jóformán mindennap. A vézna kislány ádáz dühvel ment ölre egy szalmabábuval, fivérei ugyanis nem keltek vele birokra, hiába könyörgött nekik és dacolt velük. Noha a jelenet minden reggel megismétlődött, Arya ugyanolyan elszántan erősködött fivéreinek, s ők ugyanolyan kitartóan mondtak neki újra és újra nemet.
Ned elmosolyodott, ahogy a kócos, barna hajat, fiúruhát, és komor, vicsorgó arckifejezést viselő lányát nézte. Noha sokszor meggyűlt a baja vele, mégsem tudott haragudni rá. Három lánya, akár a tűz s a víz, de éppen ezért szerette őket annyira, s aggódott különösen jövőjük miatt.  Főként a harcias Aryát illetően voltak aggályai… De őszintén remélte, hogy idővel benő a kislány feje lágya, s megtalálja majd a neki megfelelő utat az életben.
Ahogy azután fiaira pillantott, mellkasát elöntötte a büszkeség. Jon és Robb már-már felnőtt férfiak voltak, s ez harcmodorukon is látszott. Komor képpel csattogtak egymásnak a fakardjaik, ám hol Jon, hol Robb nevette el magát, s ilyenkor ifjú felnőttekből újra kisfiúvá vedlettek. Ned némileg irigyelte őket gondtalanságukért, s nosztalgiával gondolt azokra az időkre, mikor ő maga harcolt ugyanígy Roberttel, akivel fivérekként nevelkedtek. Ám Robert tizenöt évvel ezelőtt felült a vastrónra, s azóta alig-alig látták egymást, a gondtalan tréfálkozás pedig mintha egy másik életben történt volna.
Bran egyszerre tűnt lelkes kisfiúnak és komoly, fiatal férfinek, amint Theonnal Greyjoy-jal küzdött. A mindig mosolygó fogadott fiú könnyűszerrel hárította Bran ütéseit, ám a Starkok nem arról híresek, hogy feladják, így a kisfiú is kitartóan támadott, ügyet sem vetve rá, hogy Theon mindent hárított. Bran mindenáron lovag szeretett volna lenni, s keményen küzdött az álmáért, erre pedig kiváló volt az, hogy nálánál tapasztaltabbakkal gyakorolt.
Rickon még csak hároméves volt, ezért természetesen csak külső szemlélőként vehetett részt a gyakorlaton. Ám ezúttal szemmel láthatóan csöppet sem érdekelte a küzdelem: egy jókora hordó tetején ült, harangozott a lábaival, s apró ólomkatonákat léptetett a térdén. Halkan motyogott közben, részletes történetet kerekítve a játékharcosok köré. Barna haja a szemébe hullott, így időről időre felfelé fújt, hogy eltüntesse a kósza tincseket. Ned megmosolyogta a kisfiát, és szívesen melléült volna a hordóra, hogy együtt játsszanak, ám várta a kellemetlen kötelesség.
A fiúk szinte egyszerre néztek apjuk felé, s máris abbahagyták a harcot. Izgatottan sereglettek Ned köré, nyomukban Ser Rodrik Cassellel, aki tapasztalt és figyelmes oktatójuk volt, s édesapjuk egyik bizalmasa. Csak Rickon maradt ott a hordón összekuporodva, s játszott tovább. Ő még nem értette az aznapi események jelentőségét, nem érdekelte, miért nyüzsögnek annyira a fivérei. Mikor a fiúk zajosan faggatni kezdték apjukat az indulás időpontját illetően, megjelentek a lányok is, kikre Deres ura legalább olyan büszke volt, mint fiaira.
Lyanna a nembeli különbségek dacára hasonlított ikerbátyjához, Robbhoz, noha nem kísértetiesen. Főként enyhén féloldalas, csintalan mosolyuk egyezett a megszólalásig, s gesztusaik. Mindketten a Starkok alacsonyabb termetét örökölték, de míg Robb szikár volt és erős, addig Lyanna tizenöt esztendős korára egy fejlett nő domborulatait tudhatta magáénak, dús keblekkel és karcsú derékkal, kellemesen telt csípővel. Formás, teltkarcsú testét vastag bunda fedte. Vörös, hullámos haja a vállát verdeste, útközben igyekezett kontyba kötni a rakoncátlan tincseket. Születésükkor mindkettejük szeme a Starkokra jellemző acélszürke színben pompázott, ám ez idővel megváltozott. Lyanna barna szemeit zöld foltok pettyezték, Robb tekintete pedig a távoli tengerek színét idézte. Robb haja az évek során barnába hajló sötétvörös színű lett, Lyanna haja azonban élénkvörös maradt, mint születésekor. Különbözőségeik dacára le sem tagadhatták volna, hogy ikertestvérek. 
Lyanna Robb mellé lépett, és vállára hajtotta a fejét. A fiú szeme mosolygott, ahogy lenézett alig egy perccel fiatalabb húgára. Theon Greyjoy pajkos mosollyal hunyorított a legidősebb Stark lány felé, aki azonban kerülte a pillantását. Nem úgy Arya, aki fiatal kora ellenére tökéletesen átlátta Theon szándékait, és előszeretettel húzta keresztül a fiú számításait, amelyek Lyanna elcsábítására irányultak. Szeme szikrákat szórt, ahogy a fiúra nézett, és szigorú grimaszától összeráncolódott pisze orra. Theon hangosan felnevetett, és csak rázta a fejét. Arya elégedetten bólintott, és pónijához szaladt lobogó, kócos copfja szinte úszott utána levegőben. Az állat nyergébe pattant, és szorosan Jon nyomában kezdett ügetni. Rickont leszámítva Ned valamennyi gyermeke hátasokra szállt, és kiügetett az erős kőhídon. Ned elnéző mosollyal nézte a jelenetet Theon és Arya között, aztán maga is nyeregbe pattant, a menet élére vágtatott, s közben elnehezült a szíve.
Ajkáról nehéz sóhaj reppent fel, hogy gomolygó, apró felhőként szálljon a lassan elszürkülő ég felé.  Szomorú feladat elé néztek, ám Ned kiváló édesapa lévén megtiltotta, hogy lányai is lássák, amint komor munkáját véghezviszi. A szökött fekete testvér kivégzésének csak fiai lehettek a szemtanúi, hiszen nekik jobban meg kellett edződniük – Ned szerint legalábbis. Még rá, a látszólag alaposan megkeményedett, szigorú úrra is fájó hatást tett a kivégzés, nem akarta tehát, hogy lányai ezt lássák.
 Ő volt Deres ura, aki senkitől sem félt, mégis… Lányai és fiai ítélete igenis félelemmel töltötték el, jó apjuk akart lenni. Aggódott azért, hogy Lyanna másként néz majd rá, noha tudta, hogy apja keménykezű úr. A látszólag kemény kis harcos Arya is csupán egy hét névnapot számlált kisleány volt még… Ned nem akarta kitenni a megjegesedett hóba puffanó levágott fej látványának. Jól tudta, hogy Sansa aznap miért zárkózott a szobájába, s nem is hibáztatta ezért középső lányát. Ő maga is szívesebben bízta volna az ítélet végrehajtását másra, de nem lehetett. Ez Deres mindenkori urának kötelessége, s ő sosem hátrált meg a feladatai elől. Mégis… Nem akart csalódást okozni a lányainak, de fiainak és önmagának épp azzal okozott volna, ha nem ő maga cselekszik. Hiszen aki hozza a döntést, az hajtja végre az ítéletet is. Robb már tudta ezt a leckét, és most Branen volt a sor, hogy férfivá váljon.
Ned tehát Theont bízta meg vele, hogy vigyázzon két menthetetlenül kíváncsi lányára az ítélet végrehajtásakor, akik legalább egy darabon el akarták kísérni őket. Nevelt fia pimasz mosollyal az arcán kapott az alkalmon. Ned nem nézte ugyan jó szemmel, ahogy Theon Lyannán legeltette éhes és mindig huncutul csillogó szemeit, de jelen pillanatban kisebb gondja is nagyobb volt ennél. De elhatározta, hogy beszél a fiúval arról, hogy ne tápláljon hiú reményeket. Nem szívesen adta volna a vad és marcona vas embereknek elsőszülött leányát. Ám azt nem tagadhatta, hogy Theon kiváló íjász, így szükség esetén lányai védelmére kelhet, így rá merte bízni a gyermekeit, ameddig ő elvégzi a feladatát.
Amikor közölte ítéletét három lányával, Arya arcán rögvest megjelent a dacos fintor. A döntés után napokig nem látták, s duzzogva, felhorzsolt karokkal került elő valahonnan, apjával azonban ezután sem állt szóba. Sansa azonban fennen hangoztatta, hogy őt csöppet sem érdeklik efféle barbárságok, mint a kivégzés, majd felszegett állal elvonult suhogó köntösében. Lyanna titkon örült, hogy apjuk csupán ennyit engedett, s ezt később el is mesélte édesapjának. Bár Sansával nem értett egyet, hiszen az élet nem hősköltemény. Nekik is meg kell ismerniük az árnyoldalt. Bár bátrabb és talpraesettebb volt, mint Sansa, ám nem mindig égett benne az a harcias tűz, ami Aryában. Nem siettette tehát a pillanatot, hogy a világ gonoszabbik oldalát is megpillantsa, ugyanakkor tudott a létezéséről, s el is fogadta azt. Ned büszke volt a leányára a felfogása miatt.
Hátrapillantott az ikrekre, akik halkan beszélgettek és nevetgéltek valamin. Önkéntelenül is elmosolyodott. Ha teheti, soha nem hagyta volna, hogy Robb és Lyanna elváljanak egymástól, s főleg tőle, ahogy a többi gyermeke életét is maga akarta felügyelni. Ám tudta, hogy hamarosan itt az ideje, hogy Lyanna férjhez menjen egy nemes úrhoz, s egy másik birodalomdarab fölött uralkodjon hitvese oldalán, s főleg sok egészséges fiút szüljön neki. Robb pedig nőül vesz egy nemes leányt, aki idővel Deres úrnője lesz mellette, s az új Stark-generáció anyja.
Nehéz lett a szíve a gondolatra, hogy legidősebb gyermekei kirepülnek. A következő pillanatban már azért korholta magát, amiért egy apa gondjait dédelgeti egy vezető problémái helyett. Megrázta a fejét, s kizárólag a rá váró feladatra készítette a lelkét: a szökött fekete testvér kivégzésére.
A birtokhatárt jelző fenyőfák őrt álló soráig vágtattak – itt búcsúztak el Theontól és a lányoktól. Ned oldalát húzta Jég, a hatalmas valyriai acélkard. Szíve szerint levetette volna, de tudta, azzal nem szabadulna meg a lelkét nyomó tehertől. Nem nézett vissza a hátrahagyottakra, fiai pillantását is kerülte, tekintetét mereven előreszegezte. Egyetlen szót ismételt magában folyvást: kötelesség. A némelykor áldott, ám legtöbbször átkos fogalom, amely egész életét uralta.
A fekete testvér szakadt rongyokban térdepelt Ned két embere között. Meg sem próbált elmenekülni, csak a földet bámulta maga előtt. A lovak lépteinek zajára lassan felemelte a fejét, és Deres urának szemébe nézett. Eddard még a Robert oldalán vívott csatákban sem látott ehhez fogható szempárt. A rettegés oly méllyé és sötétté torzította a tekintetet, mint mocsarassá váló kutat. Ismét bebizonyosodott tehát a mondás: a dezertőröknek már semmi veszítenivalójuk nincs ezen a világon. Az azonban nem igaz, hogy nem félnek semmitől.
Ned leszállt lova nyergéből, s a férfi elé lépett. A pillanat hosszúra nyúlt, míg egymás szemébe néztek. Azután Ned ajkairól fehér felleg gomolygott az ég felé, amint megszólalt.
-          Bánod, amit tettél, jóember? Megszegted szent esküdet. A Fal szolgálatára tetted fel az életed, mégis otthagytad a testvéreidet, mit sem törődve a kötelességeddel.
-          Nem bánom, uram! A pokolból menekültem meg. Most már biztonságban vagyok, távol attól a helytől. Szörnyű dolgok történnek ott, nagyuram. A Fal nem védhet meg bennünket örökké! – A férfi szemének rettegéstől fénylő tükrét zavarossá tette valami.
Ned hamarosan rájött, mi: a fekete testvér bizonyára megháborodott. A végeláthatatlan jég, a csontig hatoló szél, a sovány ételadagok, a női test melegének hiánya sokak idegeit tépték már cafatokra. Bizonyára ezzel a megtört emberrel is ez történhetett.
Deres ura nem kérdezte meg a férfitől, tudja-e, mi vár rá most. A fekete testvér szinte könyörögve hajtotta fejét a tönkre, s ajkai némán mozogtak. Bizonyára az isteneihez fohászkodott, még utoljára az életében.
Ned teleszívta a tüdejét, a jeges levegő átjárta a testét. Előhúzta a kardját a hüvelyéből, s a magasba emelte. Legszívesebben lehunyta volna a szemét, miközben lesújt, de a kötelességtudat ismét felülkerekedett. Még utoljára a fekete testvér szemébe nézett, s abban a pillanatban valamiféle tiszteletet érzett iránta. Azután Jég lezúdult a levegőt hasítva… 

17 megjegyzés:


  1. Jujj de jó! *.* Annyira jó volt megint a történet elejét olvasni és együtt "látni" a Starkokat! Igaz ezúttal a te szemszögedből és nem Martinéból, de jó volt. Amúgy nagyon jól hozod az eredeti karakterek jellemét és ez nagyon jó, de az még jobb, hogy a saját fejedből is érkezik a jellemükbe valami és így még színesebbek lesznek. Imádom! Várom a következőt!
    Amugy könyv hűre tervezed vagy lesz amin változtatsz? Mármint gondolok itt a szereplők elhalálozására meg ilyenekre. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, de édes vagy, köszönöm szépen! <3 Nagyon jólesik, hogy mindig azonnal írsz nekem, köszönöm! És a dicséreteket is :) A következő részt is igyekszem mielőbb hozni, az már Lyanna fejezete lesz.
      Hát... Többé-kevésbé könyvhű lesz, de van, ami a sorozat alapján. Néhány esemény előbb vagy épp később lesz, mint eredetileg lenne. A szereplők elhalálozásán valószínű,hogy nem fogok változtatni :( Talán egy-két esetben.
      Még egyszer köszönöm a kedves szavakat, és várlak vissza továbbra is! :)

      Törlés
  2. Atya. Úr. Isten... Ez egyszerűen csodálatos lett! Mondjuk remélem, hogy Jonnak kicsit több szerepe lesz majd, mert ő az egyik kedvenc szereplőm a sorozatban is, de ez természetesen nem az én döntésem. :D Visszatérve a sztorira, hihetetlenül jól írsz, nem bántam meg, hogy feliratkoztam! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm a szavaidat, el se hiszed, mennyire jólesnek! :)
      Nos, kiírtam oldalt a szavazást a kedvedért, és ha Jon "győz", akkor mindenképpen kap legalább egy fejezetet :)
      Várlak vissza! :)

      Törlés
  3. Orsi, egyszerűen csodálatos ez a történet, elolvastam mind a három részt ami eddig fent van, gyorsan értem a végére, de imádtam minden mondatát!
    Lyanna és Robb ( bár a sorozatban egyáltalán nem kedveltem Robbot) nagyon szerethetoek eddig, mégis Jon az aki jobban érdekel.
    Remélem még sokszor olvashatok majd róla.
    Siess a kovivel és sok sikert <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Jaj, annyira édes vay, hogy elolvastad, és főleg, hogy írtál is, nagyon köszönöm, és a dicséretet is!
      Örülök,hogy sikerül megkedveltetnem Robbot, én nagyon szerettem őt a könyvben/sorozatban is :)
      Látom, van igény Jonra, ezt semmiképp sem hagyhatom figyelmen kívül, úgyhogy több mint valószínű, hogy az elkövetkezendő fejezetek közül az egyik az övé lesz majd :)
      Köszönöm <3

      Törlés
  4. Szia, Orsi!
    Gondolom, emlékszel rám a facebook-os bétázós csoportból. Ugyan nem olvastam még végig mind a három fejezetet, de haladok(kettő már megvan). Azt viszont el kell, hogy mondjam: nagyon tetszenek ezek a kis írások. Tényleg visszaadják az eredeti Trónok harca hangulatot. Bár alapjában véve különösebben nem vagyok oda az eredeti könyvekért, sem ezekért a karakterekért, akiket te itt felhasználtál, de most először érzem azt, hogy némileg együtt tudok érezni ezekkel a szereplőkkel, kicsit közelebb is kerültek hozzám. Adtam neked egyet pipát a "Tetszik"-re.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Természetesen emlékszem :) Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál, és örülök, ha tetszik!
      Örülök ,hogy fenntartásaid ellenére mégis sikerül veled kicsit megszerettetni :) Ez mindig nagy öröm nekem. Köszönöm a kommented!

      Törlés
  5. Szia!

    Elnézést, hogy most írok, kicsit elmaradtam az olvasással és a kommenteteléssel, de most pótlom. :)
    Nagyon jól elkaptad a jellemeket, szinte láttam magam előtt a szereplőket, igazán vizuálisan fogalmazol. Nem csodálom, hogy Ned aggódik Aryáért :D Bár én a helyében Sansát jobban félteném... Arya legalább tud vigyázni magára. Sansa meg... hát... nem. :D
    Remélem, Theon nem fogja valóban megkörnyékezni Lyannát, és marad a csendes bámulásnál. Arya milyen érett, hogy így levágta, mi a helyzet. :)
    Lyannáról még nem tudhattunk meg sok mindent, hisz ez Ned szemszöge volt, de tetszik, hogy ő inkább "kevert" jellem, tehát harcias, de józan és széplelkű egyben. Igazi Stark. :)
    Na, megyek is tovább. ^^

    Luna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ugyan már - nagyon köszönöm, hogy most írsz! :) A dicsérő szavakat pedig pláne :)
      Nos, igen... Ned mindhárom lányát félti, csak mindüket másért :D
      Örülök, hogy Lyannát igazi Starknak tartod, ez nagyon jólesett most :)
      Köszönöm a sok kommentedet és a rám szánt időd! <3

      Törlés
  6. Szia! Ez is nagyon jó lett:) A sorozat/könyv eleje óta rajongtam a Starkokért, így olyan jó most újra együtt látni őket. :)) Remélem, hogy itt jobb sors vár rájuk, mint Martin úr világában:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :)
      Eleinte nekem is a Starkok voltak a kedvenceim, főleg Ned.
      Hát, egyelőre nem akarok spoilerezni - tarts velem, és meglátod! ;)

      Törlés
  7. Szia, eddig olvastam, holnap megyek tovább :D nagyon tetszenek a karakterek és a stílusod is :) remélem azért nem csak a Starkok körében fogunk mozogni mert nekem van egy két imádott szereplőm más szálakról is (Daenerys, Triyon pl :-) )

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Vicces nekem azt írja ki 19-e 16:27kor tettem közzé közben pedig 20-a 1:29 van :D

      Törlés
    2. szia!
      üdvözöllek itt, remélem, továbbra is velem tartasz! :)
      Nem, nem csak a Starkok körében fogunk mozogni - már van is fent egy Tyrion fejezet, illetve Dany nincs, de Viserys van, remélem, azért az is tetszik majd! :)
      További jó olvasást, tarts velem!

      Törlés
  8. Istenem! Olyan megható, hogy így együtt vannak, tekintve, hogy Mr. Martin történetében mi a folytatás :'(. Nagyon jól megragadtad Ned alakját, nekem is az jött le, hogy ő maga a kötelesség. Nagyon tisztelem őt. Lyanna érdekes, kíváncsi vagyok mi lesz vele. Viszont Theon-t egy kicsit szánalmasnak tartom. Komolyan képes... Áh mindegy is. Arya nagyon jó, hogy hogy levágta a szitut :D

    Csak így tovább, Anna

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök,hogy úgy érzed, eltaláltam Ned alakját - nem titkolom, hogy ő az egyik kedvencem mind a sorozatban, filmekben, mind itt, a saját sztorimban :)
      Remélem, Lyanna tetszik majd a továbbiakban is neked, kíváncsian várom ezzel kapcsolatban (is) a véleményedet!
      Hát, Theon olyan, amilyen :D
      Köszönöm!
      Lyanna

      Törlés

xy